Szeles József „Dódi”

Sajnos egy szomorú hírt kaptunk ma délelőtt. Rövid, súlyos betegség után életének 72. évében az égi modellezők közé költözött Szeles József, vagy ahogy mindenki ismerte: Dódi.
Dódi 1951-ben született. Az iskolában hamar felismerték rendkívüli kézügyességét. Képzőművészeti iskola után kirakatrendezőként dolgozott Sepsiszentgyörgyön. A 2000-es évek elején a Székely Nemzeti Múzeumhoz került. Ott restaurátorként dolgozott egészen nyugdíjazásáig.
Fiatalon beleszeretett a vasútmodellezésbe, ami végigkísérte egész életét. Számtalan egyedi készítésű modell került ki a keze alól. A nyolcvanas és kilencvenes években rendszeresen részt vett Budapesten a MAVOE nemzetközi kiállításain. Több alkalommal a modellverseny zsűrijének volt a tagja. A Román Vasútmodellező Szövetség aktív tagja volt. Számtalan oklevéllel és kitüntetéssel értékelték modelljeit. A kétezres években főszervezője volt a Szent-György Napok alkalmával megrendezett Mocanita Cupa kiállításoknak. Sajnos felesége hirtelen betegsége és 2008-as halála után már nem vállalta be a szervezést. Onnantól kezdve csak a munkájának és a modellezésnek élt. Nyugdíjba vonulás után egészsége megromlott és egyre nehezebben tudott mozogni. Minden idejét a modellezés töltötte ki. Szebbnél szebb modellek készűltek a konyhaasztalon.
Március 3-án jött a hír, hogy Dódi kórházba került. Sajnos az orvosok küzdelme ellenére nem javult az állapota. Ma délelőtt 9 órakor örökre megpihent.
Ezekkel a képekkel szeretnénk megemlékezni róla:

Feleségével 1993-ban sepsiszentgyörgyi lakásukon.

 

2003-ban a Mocanita Cupa megnyitóján Sepsiszentgyörgyön.

 

Dódi és Gabika 2004-ben az otthonukban.

 

2004-es Mocanita Cupa Nemzetközi Vasútmodell kiállítás megnyitóján Sepsiszentgyörgyön.

 

A Mocanita Cupa modellverseny díjátadásakor 2004-ben.

 

A kovásznai fatelepről megmentett gőzmozdony előtt a sepsiszentgyörgyi vasútállomás előtt.

 

Nagyváradon 2014-ben.

 

Az általa tervezett Szemerjai Csata emlékművénél Sepsiszentgyörgyön 2019-ben.